A kerékagycsapágyak szerkezeti felépítésük és fejlesztési fokuk alapján első, második és harmadik generációba sorolhatók. Az első -generációs agycsapágyak elsősorban egy pár ferde golyóscsapágyból vagy kúpgörgős csapágyakból állnak; ezek az előfeszítés és a hézag kézi beállítását igénylik a beszerelés során, összetett összeszerelési folyamatot igényelnek, és nagy beszerelési pontosságot igényelnek, így manapság kevésbé gyakoriak az új járműmodellekben.
A második-generációs agycsapágyak továbbfejlesztik az első generációt azáltal, hogy a csapágyat és az agykarimát egyetlen egységbe integrálják, ezáltal csökkentve az alkatrészek számát, miközben javítják a beszerelés pontosságát és a teherbírást{1}}. Ez a szerkezeti kialakítás leegyszerűsíti az összeszerelést és megkönnyíti a karbantartást, ami széles körben elterjedt különféle személy- és haszonjárművekben.
A harmadik-generációs agycsapágyak még magasabb szintű integrációval rendelkeznek, egyetlen szerelvényben egyesítve az agyperemet, a rögzítőkarimát, a tömítési rendszert és az ABS keréksebesség-érzékelőt. Elő-gyárilag beállítva, nem igényelnek-helyszíni beállítást; amellett, hogy egyszerűbb beszerelést kínálnak, könnyűek, rendkívül megbízhatóak és tartósak, így a modern autók leggyakoribb agycsapágytípusai.
A gördülőelemek típusa alapján a kerékagycsapágyak szintén két fő kategóriába sorolhatók: golyóscsapágyak és kúpgörgős csapágyak. A golyóscsapágyak alacsony súrlódási ellenállást, nagy forgási sebességet és zökkenőmentes működést biztosítanak, így a legtöbb személygépjárműhöz alkalmasak.
A kúpgörgős csapágyak ezzel szemben nagy teherbírású-, és egyidejűleg jelentős radiális és axiális terhelésnek is ellenállnak, így a nagy teherbírású teherautók,{1}}építőipari gépek és más nehéz{2}}teherjárművek számára előnyösek. A megfelelő típusú agycsapágy kiválasztása a jármű felépítése, a működési környezet és a teljesítménykövetelmények alapján történik, hogy biztosítsa az optimális működést különböző működési körülmények között.